Tessely Zoltán képviselő Úr beszéde

Ebben a cikkben olvasható Tessely Zoltán képviselő Úr beszéde, amelyet 2014. február 1-jén mondott a felcsúti Faluház avató ünnepségén.

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ünneplő Felcsútiak! Kedves Vendégek!

Tisztelt polgármester úrnak, köszönöm a falu szeretetteljes meghívását.

Igazán megtisztelő, hogy ismét együtt örülhetünk szeretett településük és ezzel Bicske térsége, „Pannónia szíve” fejlődésének.

Mindenek előtt szeretnék szívből gratulálni a fellépő ifjúságnak, az óvodásoknak és a színjátszó csoportnak. Végignézve a nézőtér soraiban, úgy látom nem csak én egyedül érzékenyültem el. Fogadják őszinte elismerésemet!

 

Wass Albert, Eliza című írásában így fogalmaz:

 „Három féle ember van a világon: azok, akik a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, és azok, akik egyszerűen kikerülik a munkát. Akik a maguk urai (…) azok (…) uralják a sorsot. Ők azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Ők azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell.”

Sajnos nemzetünk a múltban sokszor hasonlítottunk azon emberek életéhez, akik másoknak dolgoznak. Így volt ez a török uralom alatt, a Habsburg birodalom keretin belül, de így volt ez a szovjet megszállás idején és sajnos még a közelmúltban is, amikor szó nélkül tűrtük, hogy a nemzetközi tőke uralkodjon felettünk.

Az elmúlt években azonban, példamutató vezetői döntéseknek köszönhetően, (őszinte köszönet érte) közösségeink mindent megtettek azért, hogy ismét a magunk urai lehessünk. Így történt ez Felcsúton is.

 

A felcsútiak az elmúlt években több vállalásukkal is példát mutattak, hogy ilyen jó vezetői döntésekkel – amelyeket a szülőföld, a szülőfalú iránt áradó szeretet is táplál – és sok-sok elvégzett munkával, miként uralhatják a helyben élők, a saját sorsukat.

Így kerülhettek ki utcanév táblák Felcsút közterületeire.

 

Így valósulhatott meg az óvoda bővítése.

 

Ezért újulhatott meg az orvosi rendelő és a könyvtár; és ezért létesülhetett az előtte álló közparkban játszótér, épülhetett meg itt a falu kemencéje, valamint ezért avathattunk ugyanitt, a nemzeti összetartozás jegyében, csíkmenasági testvéreinkkel, egy gyönyörű székelykaput is.

 

Ennek az értékteremtésnek az eredménye a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia közösségi tereinek, sportlétesítményeinek – beleértve a nyilvános szabadtéri fitneszpályát is – a csodálatos fejlődése, de a katolikus templom épületének teljes megújítása is.

 

Így jöhetett létre a községben, a Váli-völgy és a környék fiatalságát életszerű tudással felvértezni képes középiskola.

 

És ezért lehetünk most itt – a megáldott faluházban – hogy egy pillanatra megállva hálát adjunk és büszkén örvendjünk a közös sikereknek.

 

Önök az előbb felsorolt a fejlesztésekkel, mind olyan régi problémát oldottak meg, amelyek már évtizedek óta gondot, bosszúságot, vagy hiányérzetet jelentettek az itt élők számára, azonban különböző indokokra hivatkozva, eddig mindig elhalasztásra került a megoldásuk, megjavításuk, vagy megalkotásuk.

 

Önök Felcsúton vették a bátorságot és a fáradtságot, hogy megnyugtató, maradandó megoldásokat találjanak.

 

Önök nem tétlenkedtek és nem ügyetlenkedtek. Nem vádaskodtak, nem önzősködtek, nem rágalmaztak, nem gyűlölködtek és nem egymásra mutogattak.

Önök nem a bohóckodással foglalkoztak, hanem egyszerűen tették a dolgukat.

 

Szeretettel. Egymásért. Szülőföldjükért. Gyermekeikért.

 

Őszintén gratulálok az elvégzett munkához, közös sikereikhez.

Kívánom, legyen otthonná – egész Felcsút családias közössége otthonává – e ház!

Legyen a találkozás, a kikapcsolódás, a pihenés, a megmutatkozás és a megismerés, a kitárulkozás és a befogadás; a barátság, a szerelem; a tánc és az ének színterévé e hely.

Használják egészséggel, legyen sok örömük benne.

 

Kívánom továbbá Önöknek itt Felcsúton, és nemzettársainknak, éljünk bármely táján is e világnak, hogy ne térjenek, ne térjünk le a siker útjáról, ne térjünk vissza a múlt elhibázott politikájához. Nemzetünk minden polgárának az az érdeke, hogy folytassuk a megkezdett munkát és – Wass Albert már előbb idézett gondolata szerint – olyanná tegyük a mi magyar világunkat, „amilyennek lennie kell”.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

 

Tudjuk, van még dolog elég, de ígérem, mi, itt Bicske környékén, Pannónia szívében, a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy így legyen, hogy tovább járjuk a megkezdett utat.

 

Tisztelt Ünneplő Felcsútiak! Kedves Vendégek!

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.